KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK:

Az állati eredetű tejek ökolábnyomának kiszámítása a csomagolással és szállítással együtt történik?

A tej előállításának a vízlábnyomába nem számít, de ha a dobozos tejterméket magát nézzük, annak a szállítása és a csomagolása is beleszámít a környezeti terhelésébe.

Ha van a környéken szabadon tartott tehén, akkor a biorizstej (tetra packban) vagy a helyi biotej a jobb választás?

A biztos válaszhoz ismerni kellene a körülményeket. Látatlanban - a nagy képet nézve - ha biorizstejről van szó, akkor azt éri meg választani. Ha sima rizstejről lenne szó, akkor a helyi bio tehéntej jobb választás.

A nyersanyag-kimerülésről – regionális felosztásban – további forrás ide kattintva érhető el!

Létezik egyáltalán magyar cég, aki magyar növényi terményekből állít elő “tejet"?

Nem tudunk ilyenről, ezek mind import termékek. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) kísérletezik alakor búzából előállított tejjel.

Milyen a fogyasztók hozzáállása a javítással, bérléssel kapcsolatban, mennyire könnyen mondanak le a tulajdonjogról?

A javításnál nem mondanak le a tulajdonjogról, csak lehetőségük van megjavíttatni a terméket. Ez mindenképpen pozitív a fogyasztók számára. A bérlés nehezebb kérdés, főleg hazánkban. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kelet-közép-európai régióban a magántulajdon jelentősen korlátozva volt, ezzel státuszszimbólummá vált, a régióban ez még egy tanulási folyamat lesz és generációs kérdés.

A ruhabérlés egészségügyi kockázatait ki lehet küszöbölni?

A higénia kérdése egy olyan bizonytalansági faktor, ami sokszor megjelenik a döntéshozatalnál ruhabérlés kapcsán. Ezek a körforgásos vállalkozások azért vannak jelen, mert egy tudatossagot szeretnének képviselni, felhasználói oldalról mérlegelni kell a kompromisszumokat. A ruhabérlés is tudatosságra és bizalomra épül. A bérlő bízik a cégben, hogy minőségi és tisztított ruhakat kap, a bérbeadó pedig bízik a bérlőben, hogy tudatos lesz a termékkel.

Ha a rohamosan növekvő népességű fejlődő orszagok adatait nézzük, akik fel akarnak zárkózni a nyugati életszínvonalhoz szerényebb technikai lehetőségekkel, akkor mennyire fenntarthatóak a globális célkitűzések?

Európában azért is vált prioritássá a körforgásos gazdaság kérdése, mert a korábbi évtizedekben hozzászoktunk a fejlődő országokba kihelyezett termeléshez, amellyel fenntartottuk a fejlett világ fogyasztási rendszereit. A fejlődő országok felemelkedésével viszont megnő majd a helyi kereslet, erősödik a középosztály. Tehát Európának - és eleve a fejlett civilizációnak - ki kell alakítania egy olyan termelési-fogyasztási struktúrát, amellyel függetlenedhet és egy belső körforgásban tartja az erőforrásokat.

Rengeteg eldobható pelenkát használnak ma, Hollandiában vannak használt pelenkagyűjtő kontenerek. Magyarországon van erre lehetőség?

Jelenleg nincs tudomásunk ilyesmiről, de alternatívaként megjelent az újrahasználható pelenka, ami manapság egyre divatosabb.

Nagy probléma a polisztirol – hungarocell – újrahasznosítása, drágább az elszállítása a feldolgozó üzembe, mint az anyag értéke. Hogyan várható el itt az újrahasznosítás?

Éppen ez a fő mozgatórugója a lineáris gazdaságnak. Sok más anyagra is jellemző, hogy olcsóbb hulladékként eldobni/kezelni, mint újrahasznosítani. Vagy nagy mennyiségben áll még rendelkezésre a hozzá szükséges nyersanyag, vagy túl drága a hasznosítás. Ezek a rendszerek folyamatosan fognak átalakulni annak a függvényében, hogy mikor fogyunk ki a nyersanyagokból és lesz "végre" olcsóbb az újrahasznosítás. Erre példa az alumínium, ahol ez már 30 éve megtörtént, amikor még nem is beszéltünk körforgásról... az akkori gazdasági szereplők csupán piaci racionalitásból álltak át az újrahasznosításra.

Lehet megoldás a polisztirol kiváltása?

Az is EGY megoldás. Jelenleg hihetetlen szakmai viták zajlanak a gazdaság anyagáramainak alakításáról. Érdemes irányzatokban gondolkodni! Pont a csomagolás az, ahol több irányzat is létezik. Az egyik azt mondja, hogy semmi gond a műanyagokkal, pontosan ezek teszik lehetővé a globalizáció terjedését, valamint biztosítják a higiéniát. A probléma a műanyag hívei szerint csupán a lineáris struktúra, azon tényleg változtatni kell és újrahasznosítani. Egy másik irányzat a bioműanyagok kérdése (pl. PLA), amelyek piaci körülmények között lebomlanak. Ezek mezőgazdasági alapanyagokból készülnek, nem kőolajból. A fő probléma velük, hogy nem megoldott a visszagyűjtésük, így nem történik meg a tényleges ipari lebontás. Enélkül viszont ugyanúgy rengeteg idő a lebomlásuk. A harmadik irányzat pedig a teljesen alternatív, természetes anyagok használata. Ebből nyugati országokban jelenleg az egyik legnépszerűbb a micélium (gomba fonala a gyökérzetből) használata, ebből csinálnak masszát és készítenek csomagolóanyagokat. Ez viszont még gyerekcipőben jár.