A Föld mint bolygó ideális, vagy idealizált „egyensúlyának” kérdése – amit az ember egyre inkább megbolygat, sőt felborít – a földi légkör kialakulására nyúlik vissza. Ezt először a Gaia elmélet atyja, Lovelock vizsgálta, aki arra mutatott rá, hogy – vélhetően a földi élet megjelenése, kialakulása miatt – a Föld légkörét a halott, kietlen Marshoz, Vénuszhoz képest egy sajátos, „egyensúlytalan” állapot jellemzi (a nitrogén, illetve oxigén dominanciája), ami az életet is lehetővé teszi. Az élet kialakulása, és kölcsönhatása a természeti környezettel az asztrobiológia, illetve a filozófia (vagy akár a vallás) területe, földtudományi szempontból ugyanakkor – amely szakterületet az előadó képviseli – szembeötlő egy másik, a Földet jellemző egyedi tulajdonság is: a szilárd kőzetburoknak, az úgynevezett kőzetlemezeknek a mobilitása, állandó mozgása. Adódik a megközelítés, hogy ez a mobilitás és az élet összefügg egymással, például a földtörténet irdatlan bazaltömlései által kiváltott lehűlésekhez, kihalásokhoz kapcsolódóan. Miként szól, avagy ma már „rondít” bele az ember, az emberi tevékenység ebbe a nagyon érdekes és sajátos, sőt úgy tűnik, kényes egyensúlytalansági állapotba, olyan kibillenéseket okozva, amelyek akár visszafordíthatatlanok? Mit tesz, s mit tehetne az ember a Föld jövője, évmilliárdokig fennállt állapotának megőrzése érdekében? Ezekre próbálunk meg válaszokat keresni.